Nehézfémek és a gombák kapcsolata

Ha a nehézfémek felhalmozódnak a szervezetben, és jelenlétük hosszú ideig, akár évekig, évtizedekig fennáll, hatásukra különböző tünetek lépnek fel. Ezek közül az egyik fő tünetcsoport a gombásodás. (Candida,- bőr,- köröm gomba)

Nézzük például a Candida albicans nevezetű gombát. A sarjadzó gombák osztálynak leggyakoribb faja. Normális körülmények között a bél baktérium flórájának az ellenőrzése alatt áll, minden egészséges testben megtalálható

A gombák feladata az élő természetben, így az emberi szervezetben is fontos: biztosítja a lebontási folyamatokat, amivel egyensúlyban tartja a felépítés és lebontás közötti állapotot. Egészen addig nem is szaporodik el kórosan, amíg a szervezet kémiai egyensúlya megfelelő.
Ha a bél baktériumflórájának egyensúlya megbomlik, nagyobb teret kapnak az addig kontroll alatt tartott gombák.
Két német orvos - természetgyógyász, Dr. Dietrich Klinghardt és dr. Thomas Rau, hosszasan tanulmányozták a gombák jelenlétét a szervezetben, és arra a következtetésre jutottak, hogy a fémekkel való terheltség savas közeget biztosít, ami a gombák számára kiváló táptalaj. A savas közegben elszaporodott gomba, megköti a nehézfémeket, így segíti a szervezetet abban, hogy ne jusson fel a fém nagy mennyiségben a gerincbe és az agyba. Amikor a különböző gombás fertőzésekre gyógyszert szedünk, akkor az történik, hogy a gomba ugyan megsemmisül, a nehézfém viszont felszabadul, bejut a véráramba, azon keresztül, ha gyengült az immunrendszer, már eljuthat a gerincbe, az agyba.
Ezzel egy körforgás veszi kezdetét, mert egy idő után, ha elmúlik a gyógyszerek hatása, újra elszaporodik a gomba, amik megkötik a fémeket, aztán újra gyógyszer következik, és így tovább.
Éppen ezért ők azt mondják, hogy bármilyen gombával való elváltozás kezelésével kapcsolatban először mindig a nehézfémek kivezetését célszerű elvégezni, és csak utána következzen a gombaölő szerek alkalmazása.
Érdemes a nehézfém kivezetését évente, kétévente elvégeztetni.